A kis filemile míg magát kisírta, Szomorún hangicsált fészkén a pacsirta.
Csokonai: Az estve
Denevér babona! bagoly vakbuzgóság! Meddig lesz körmöd közt a Mindenhatóság?
Csokonai: Konstancinápoly
Kertem nárcisokkal Végig űltetéd; Csörgő patakokkal Fáim éltetéd
Csokonai: A reményhez
Használd a napokat, s ami jelen vagyon, Forró szívvel öleld
Berzsenyi:Horác
Romlásnak indult hajdan erős magyar! Nem látod, Árpád vére miként fajúl?
Berzsenyi: A magyarokhoz
Van kies szőlőm, van arany kalásszal Bíztató földem: szeretett Szabadság Lakja hajlékom. Kegyes istenimtől Kérjek-e többet?
Berzsenyi: Osztályrészem
Ne bánd, a holnap mit hoz; akármire ébreszt a sors, vedd tiszta haszonnak; és ne vesd meg, ne kerüld, barátom, a szerelem gyönyörét s a táncot
Horatius: Thaliarchushoz
Sok van, mi csodálatos, De az embernél nincs semmi csodálatosabb.
Szophoklész: Antigoné
Gyűlölni nem születtem én, szeretni csak. - Menj hát utánuk, és őket szeresd alant, De míg én élek nem lesz asszony itt az úr.
Szophoklész: Antigoné
Az emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igaz útat nem lelém.
Dante: Isteni színjáték
Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába, én rajtam át oda, hol nincs vigasság, rajtam a kárhozott nép városába.
Dante: Isteni színjáték. A Pokol kapujának felirata
Két fátyolt szakasztok el: Hazámról és becsületemről. A Bocsánatot hörgés közt is mosolygom, Ha ölettetésem ezekért lészen! - Egy Mennykőcsapás ugyan letépheti Rólam halandóságom köntösét; de Jóhíremet ki nem törölheti.
Katona József: Bánk bán
Pacsirta volt ez, a reggel heroldja, Nem fülemüle: nézd, szívem, irigy csík Szegi be a felhőket keleten. Az ég gyertyái csonkig égtek, a Nap Lábujjhegyen áll a ködös hegyormon. Elmennem: élet, és halál: maradnom.
Shakespeare: Rómeó és Júlia
O szemérmetes Erzsókom, Szívem mühelyének Örök árendása te! nemde Vársz epekedve reám? Valamint én várom a tiszteletestől Kontójának megfizetését, Melyért nála hetenként Kunyorálok hiába.
Petőfi Sándor: A helység kalapácsa
Nincs emberségünk, hát ne is legyen e bordélyban, hol szállásunk vagyon!
Villon: Ballada a Vastag Margot-ról
