A 2. triumvirátus segítségével legyőztük Caesar gyilkosait. Később riválisaimtól megszabadultam és Róma első császára lettem.

A prágai egyetemen tanítottam és szerettem volna változásokat hozni az egyházba. Ezt azonban a konstanzi zsinat nem fogadta el és máglyán megégettek.

Krisztus követőit üldöztem, de a damaszkuszi úton megjelent nekem az Úr, s ettől kezdve legbuzgóbb hirdetője lettem. Több általam írt levél is fennmaradt, melyeket keresztény közösségeknek írtam.

A capuai gladiátor iskolából megszökve én vezettem az ókor legnagyobb rabszolgafelkelését, a rómaiak azonban nagy nehézségek árán leverték.

Athénban én vezettem be a cserépszavazást és a phülé-rendszert is kialakítottam.

Én alapítottam az első nyugati szerzetesrendet, a bencéseket. Első monostorunk Monte Cassino hegyén épült.

Római néptribunusként szerettem volna megoldást találni a földkérdésre. A törvényeket megszegve másodszor is indultam a néptribunusi tisztségért, ezért egy utcai zavargásban megöltek. Később öcsém is hasonló sorsra jutott.

Az Olümposzon lakom, az ókori görögök a tenger isteneként tiszteltek.

15-ször választottak meg Athén vezető sztratégoszává, az én időszakomat szokás a demokrácia fénykorának nevezni. Napidíjat fizettem az athéni polgároknak egyes közfeladatok ellátásáért.

Születésemkor egy kosárba helyeztek és a folyóra tettek, de életben maradtam. Később én vezettem ki a zsidókat Egyiptomból.

A milánói ediktum kiadásával engedélyeztem a keresztényeknek a szabad vallásgyakorlatot a Római Birodalomban.

Ha én nem lettem volna, a franciák elvesztették volna a százéves háborút, pedig csak egy egyszerű parasztlány voltam. Sajnos így sem kerülhettem el a máglyahalált.