A cselekmény fontos mozzanata, mely a hős sorsának változását idézi elő.

Az irodalmi űvek cselekményének leglényegesebb fordulópontja, csúcspontja.

A művek cselekményének befejező része, a történet lezárása.

Az irodalmi művek utóhangja, utószava. Benne az elbeszélő a megoldás utáni állapotot írja le, de kiegészítést is fűzhet a műhöz, vagy összefoglalhatja a gondolatait.

Az elbeszélő művek bevezető része. Megismerjük belőle az események idejét, helyszínét és a szereplőket, valamint a kiinduló helyzetet.

A bonyodalomtól a tetőpontig terjedő rész, az események összefüggő sora.

Rövid idézet a mű/műrészlet elején, amely fontos gondolatot tartalmaz, így segítségünkre van a megértésben.

Nagyobb terjedelmű epikai művek része. Önálló esemény, amely rövid időre megszakítja, késlelteti a történetet. Általában a szereplők jellemzésében, a kor, a körülmények bemutatásában van szerepe.

Az epikai művek történetét elmondó személy, aki lehet a cselekmény részvevője, de lehet kívülálló is.

Az epikus művek lírai hangú bevezetése.

Az elbeszélt művek része, amelyben a mű alaphelyzete megváltozik.

A cselekmény bonyolítsának módszere, a feszültséget fokozza azáltal, hogy a megoldást későbbre halasztja.