"Csak nehéz szükség ne zavarja kedvem/ Mindenütt boldog megelégedéssel nézek az égre"

"Hol van a bérc, és a vár fölette, /Szondi melynek sáncait védlette, /Tékozolva híven életét

"Partra szállottam, levonom vitorlám / A szelek mérgét nemesen kiálltam..."

Itt a halvány holdnak fényén /Jajgat és sír elpusztúlt reményén /Egy magános árva szív. /Egy magános árva szív.

"És aki száz meg százezert rabol, / Bírája lészen annak, akit a /Szükség garast rabolni kényszerített."

"Úgy vélem, hogy a való nemzeti poesis eredeti szikráját a köznépi dalokban kell nyomozni; szükség tehát, hogy pórdalainkra ily céllal vessünk tekintetet."

"Hervad már ligetünk, s díszei hullanak, / Tarlott bokrai közt sárga levél zörög..."

"de mondhatom /Neked, hogy ez ma udvaromban az/ Ily esztelenkedések közt utolsó /Fog lenni;

" Szemeid szép ragyogása eleven hajnali tűz"

"Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! mert haza, nemzet és nyelv, három egymástól válhatatlan dolog; s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatokra kész lenni nehezen fog."

"Igy minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs "

"Óh, áldott természet! Óh, csak te vagy nékem / Az a tetőled nyert birtokom s vidékem..."

"Te lehetsz írja sebemnek / Gyönyörű kis tulipánt"