történeti tény, elhelyezi az írott történelemben

1. Isten egyik jelzője, hatalma teljességének kifejezése. 2. Isten egyik megnevezése.

Az elvettetés helye, az utolsó ítélet után az elveszett lelkek (az elkárhozottak) szenvedésének helye. Egyszerűsítve szokták a gonosz lakóhelyének is tekinteni.

1. Isten egyik jelzője, a világot megalkotó és megőrző szerepének kifejezése. 2. Isten egyik megnevezése.

Jézus azzal, hogy magára vette a bűneinket, kiszabadított a világ jelenlegi urának hatalmából (gonosz), ezzel ő lett a személyes Istenünk.

nem földi egyház, hanem a láthatatlan egyház, az Istenben élők közössége

Isten előtt meg kell állnia minden embernek, akár akarja, akár nem. Az utolsó ítéletkor azok lesznek számon kérve, akik nem fogadák el, hogy Jézus az ő Uruk.

Engedetlenség Isten iránt. A bűn mindig a Tízparancsolat megsértése, dacolás Isten akaratával.

karácsony csodája. Mentes minden emberi gonoszságtól, léte nem emberek cselekedetén alapul

Biblia világában a föld és a tenger fölötti, az ember számára nem belátható világ. Jelenti Isten uralkodói székhelyét is.

Megbocsátás. Az ember a megbánás után megérzi Isten kegyelmének, szeretetének kiáradását.

Az Istennel való közvetlen kapcsolat megélése, a földi lét határain túl is.

Istennek fenntartott, Isten számára elkülönített, Istennek tetsző.